BevezetésEzen az oldalon különböző komplex függvényábrázolási módszereket
tekintünk át. Adottnak tekintünk egy

függvényt. 1. Vektormezős ábrázolásItt a komplex számsíknak csak egy diszkrét részhalmazát
(jellemzően két véges számtani sorozat Descartes-szorzatát)
tekintjük értelmezési tartományként, és ezekben a z pontokban valamely
"kicsi" pozitív -ra az

vektort rajzoljuk fel. Néhány példa: Az ábrázolás előnye, hogy a zérushelyek jól láthatók, a függvényértékek
abszolútértékei is jól követhetők, a konkrét függvényértékre is jó
becslést kapunk a megjelenő vektorok irányából. Jól használható
továbbá iteratív vizsgálatokra is. Hátránya, hogy és a differenciák megadása nagy figyelmet kíván
(ez azonban automatizálható). 2. Klasszikus 2x3D-s ábrázolásEgy-egy koordinátarendszerben ábrázoljuk a függvényértékek
valós és képzetes részét. Gyakran még egy harmadik grafikont is
használunk, amelyen a függvényértékek abszolút értékét tüntetjük fel. Az ábrázolás előnye az esztétikum mellett a folytonosság
leolvashatósága, a 3. grafikonnal együtt pedig a zérushelyek kiemelése,
továbbá a többértékűség hangsúlyozása. Hátránya, hogy bonyolult
egyszerre 2-3 3D-s ábrát áttekinteni. 3. Kontúr- és sűrűségi grafikonokEzek hasonlítanak a vektormezős ábrázolásra, a különbség annyi,
hogy vektor helyett színeket ill. fekete-fehér árnyalatokat használunk. Rendszerint a színek csak közelítő információt adnak az komplex számról, mivel a hozzárendelés nem bijektív (pl.
a komplex szám abszolút értékétől tesszük egyedül függővé a színt).
Így a függvénnyel kapcsolatos sok eredeti információ
elveszik az ábrázolás során. 4. Színkörös ábrázolásAz előző ábrázolások speciális (bijektív)
esete, ahol a 0 helyett fehér színt,
a végtelen távoli pont helyett feketét, a +1 helyett pirosat, a -1
helyett világoskéket használunk, a sárga-zöld-kék-lila színeket
pedig a komplex 6. egységgyökök közül a még nem definiáltak kapják.
A színezés folytonos, és azonos argumentumhoz azonos szín tartozik,
csak más fényerővel. A legintenzívebb színeket az egységkör számai
kapják. Előnyök: A zérushelyek és a folytonosság egyetlen ábrából
jól látszik. Szükséges feltételek fogalmazhatók meg a holomorfitásra.
A lényeges szingularitások jól vizualizálhatóak. A folytonosság miatt
a Riemann-felületrészek közötti ágvágások modellezésére is jó
lehetőség nyílik. Hátrány: Könnyen ellenőrizhető elegendő feltétel nem
adható a holomorfitásra. 5. További technikákIgen sok különféle ábrázolás létezik. A fő probléma a legtöbbnél
az, hogy globálisan nem tekinthető át a teljes függvény, vagy ha igen,
nem egyszerű az áttekintés. A jobb oldali menüben néhány további
módszerről olvashatunk információkat. |